bár arcát ismertem már névjegykártyát nyújtott át diszkrét dicsfényben fürdött megfogtam Isten lábát angyal szállt akkor köztünk nadrágszíján engedve önzetlen karnyújtással mindezt csak értem tette élõben még sokkal szebb volt míg kártyát választott csend sem mozdult nincs több kérdés úgy kért kódot egy halk szót sem mondott egyek voltunk és minden problémához újabb tesztet végzett el újabb számításokkal önköltséget számolt fel még kisebb árrést ígért nem hallottam még jobbat ingyen tömjénmintát szórt míg Kafkán gondolkoztam